Keresztury Dezső : Rímek

Te voltál a táj,
mit szemem meg nem únt még;
te vagy a szabály,
melytől nem szabadúlnék;
te voltál az éj,
amelyben megmaradtam,
te vagy a veszély,
mely áldássá lett rajtam;
te voltál a kin,
amit örömmel vártam,
te vagy a kinin,
mely meggyógyítja lázam;
te voltál a szó,
mely megoldotta nyelvem,
te vagy a bíró,
kit igaznak ismertem;
te voltál a kút,
mely mindig újraéled,
te vagy a kiút,
ha bekerít az élet;
te voltál a vad,
mely hozzám szelidült csak,
te vagy a szabad
szél, mely, ha tetszik, elhagy;
te voltál a seb,
mely elfolyatta vérem,
te vagy erősebb,
ha nincs ki megsegéljen;
te voltál a kör,
mely izzó fegyelembe,
te vagy a gyönyör,
mely kötöz szerelemre;
te voltál a tű,
mely sebeim bevarrta,
s te leszel a fű,
mely nyomom eltakarja.

"Senkinek sem kötelessége
Hogy nagy ember legyen
már az is nagyon szép,
Ha valaki ember tud lenni."
(Alfred Capus)

"...Én az életet már láttam, nem
félek és nem várok s ki megszólít,
megvetem...
De szilárdan s szépen állani akarok
s élni, mint az elfáradt oszloptartó
leányok,
Szeretni, kit eddig megláttam,
derék ha volt és menni mind-előre
daccal
S meghalni azután, - meglátni végül
is a fényt, mint aki eltévedt
És sokáig botorkált egy vak
alagútban, a sötétben,
S feljutott végül a napfényre,
Gyönyörű szép hajnalidőben! "

Weöres Sándor : Ima

Köszöntelek a folyók zúgásával,
a felhő-arcú hegyekkel, a hegy
forma fellegekkel,
a gong-alakú csillagokkal,
köszöntelek a szivárvánnyal, az éj
minden tüzével,
és végül az ámulatos nap-
ragyogással:
mind a tiéd! valamennyiben itt
vagy,
akkor is, ha szenderegsz és úgy is,
ha leszállsz hozzánk váratlanul
s a teremtmények seregének
megvilágítod újra meg újra
kerek pajzsaidat, eleven mezőkön
és rideg mérföldköveken
heverőket,
egyszerűségük örök titkában,
nyíltságuk rejtelmében,
miket állandó ittlétük miatt
oly könnyen, szüntelenül feledünk.

Szabó Lőrinc : Egy kis értelmet
a reménynek

Nem boldogságot, csak hitet, csak
egy kis értelmet a reménynek,
adj, Istenem,
emberi sorsot a szegénynek!
Nézd, gyönyörű volna az élet,
van pénz, nő, fény, expressz,
vasárnap,
és milliók
rabjai a nyomoruságnak.
Nézd, hogy tesz tönkre milliókat
ezerféle ravasz gonoszság,
pedig erős
nép nélkül elpusztul az ország.
Nektárral és ambróziával
csordul a Föld, s nem jut kenyér
se, –
mondd, Istenem,
törvény az ember szenvedése?
Mondd, látsz minket? Voltál te
éhes?
Fáztál valaha? Ugye, fáztál?
Szidtad magad,
mikor téli esőben áztál?
Ha nem éheztél, dideregtél,
nem szólok hozzád soha többet,
úgyse tudod,
mit gondol a szegény előtted;
de ha tudod, mi a csalódás,
ha gazdag vagy, de vagy szegény is,
akkor, uram,
hozzád küldöm imámat én is:
– Ne bántsd a pénzes nyomorultat,
ki közönyével megtiport,
de add nekem
ajkáról a biztos mosolyt,
a hitet, erőt! Adj új lelket
a sok-sok hitetlen szegénynek,
adj, Istenem,
egy kis értelmet a reménynek!

Kassák Lajos : Mindenkihez

Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rám találtok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan
vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar előletek.
És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát
játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná
válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei
sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játssza együgyű játékait
önmagával önmagának.
Így élek és is mintegy kiszakadtan
a világból
s mégis mindenütt jelen valón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet
füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a
fórumokon.
Olyan vagyok ahogyan az elvetett
magból kikeltem
És nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem
mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rám
találtok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan
vágyaim bozótjában.