"...Én az életet már láttam, nem
félek és nem várok s ki megszólít,
megvetem...
De szilárdan s szépen állani akarok
s élni, mint az elfáradt oszloptartó
leányok,
Szeretni, kit eddig megláttam,
derék ha volt és menni mind-előre
daccal
S meghalni azután, - meglátni végül
is a fényt, mint aki eltévedt
És sokáig botorkált egy vak
alagútban, a sötétben,
S feljutott végül a napfényre,
Gyönyörű szép hajnalidőben! "

Megosztás a facebookon